A jelen, a lét és a jelenlét
A célom az volt, hogy 20 másodperc alatt vágtató ló hátáról lelőjek 14 feldobott korongot.
A hibátlan lövések 19, 85 másodperc alatt csapódtak a repülő célokba. Több, mint 8000 néző viharos tapssal jelezte a sikert. De vajon sikerült-e? Mert ezt a két dolgot, hogy valami siker vagy sikerült, a mai kor emberének külön kell választani. Számomra valami csak akkor siker, ha az katarzis. Ha a katarzis elmarad, akkor a siker lehet bármekkora, mégsem sikerült.
Két évvel ezelőtti világrekordomkor felfokozott, de letisztult szellemi állapotban billogként égett az agyamba a csúcsteljesítményhez szükséges optimális állapot meghatározása: ENERGIATELT és FESZTELEN. Hatalmas erőt éreztem magamban, amit úgy járt át a nyugalom, mint egy meghitt falu csendes légkörét a déli harangszó. Tudtam tehát, hogy mi kell ahhoz, hogy a maximumot hozzam ki magamból. De az előző alkalomkor nem tudtam megfigyelni, hogy mi történik a kritikus pillanatban. Jelenlegi erőfeszítésem során sikerült mélyebben bepillantanom a kulisszák mögé.
A nézőknek 19,85 másodpercük volt arra, hogy találkozzanak egy lovasíjásszal.A lovasíjásznak 19,85 másodperce volt arra, hogy találkozzon őseivel. Én eltűntem 19,85 másodpercre, hogy hol jártam, nem tudom, de azt tudom, hogy ami a helyembe lépett, összehasonlíthatatlanul jobb nálam.
A szobrász dolga, hogy levésse a felesleget. Egy harcos sem tesz mást, mint egy életen át csiszolja technikáját azzal a céllal, hogy megszabaduljon minden felesleges mozdulattól és gondolattól. Az így létrehozott színtiszta cselekvés birodalmába észrevétlenül surran be a mindenható.
A hír valahogy így fog szólni: Kassai Lajos egy újabb csúcsteljesítménnyel került be a Guinness világrekordok könyvébe. De nekem elhihetitek, én voltam az egyetlen, aki akkor nem volt ott.
Mindhalálig lovasíjászat!"
Kassai Lajos
